 |
Fontos Portálok |
|
|
| | |
|
UTIKÖNYVEK |
|
|
| | |
|
IRODALOM |
|
|
| | |
|
ZENE |
|
|
| | |
|
ÉRDEKESSÉGEK |
|
|
| | |
|
MAGYAR INDIA UTAZÓK |
|
|
| | |
|
POLITIKA |
|
|
| | |
|
|
|
GANGESZ |
|
Bár a hatalmas Gangesz erõsen szennyezett, a hinduk mégis a Föld legszentebb vizének tartják, amelynek akár egyetlen cseppje is képes a hívõ zarándokok lelkét földi bûneiktõl megtisztítani, és így haláluk után megszabadulnak az örökös újjászületés gyötrelmétõl…
A hinduk szemében a Gangesz testesíti meg Gangát, a megtisztulás istennõjét. A folyó eredetileg a mennyben folyt, míg Bhagíratha király le nem hozta a földre, hogy megtisztítsa õsei hamvait. Az istennõfolyó, hogy zuhanásának ereje ne seperje el a Föld lakóit, elõször Siva isten fejére hullott, s végigcsorgott bozontos fürtjein. Minden évben tömérdek zarándok, köztük sok beteg és haldokló, teszi meg a hosszú, fárasztó utat a Gangeszig abban a reményben, hogy ha isznak a vizébõl és megmerítkeznek benne, megszabadulnak bûneiktõl…
A folyó lelket tisztító hatásába vetett hit vizének hûsítõ erejébõl fakad. Számos hindu szokás alapul azon a meggyõzõdésen, hogy az erõ azonos a hõvel, és ha az erõ gonosz, vízzel lehûtve hatását veszti. Hisznek abban is, hogy ha a folyó partján hamvasztják el testüket és hamvaikat a vizébe szórják, nem kell többé újjászületniük, lelkük végre a Paradicsomba, vagyis a nirvánába juthat.
A Gangesz vizén elõször a Gomukhból (Tehénszáj), ebbõl a Himalája lábának egy eldugott szegletében lévõ jégbarlangból kilépve csillan meg a napfény. India legszentebb folyójának itt még Bhagirathi a neve. A gyors vizû folyócska egy szurdokon száguld végig a Garvál-hegységben, medrét méltóságteljes fenyõk, illatos cédrusok és ragyogó vörös rododendronok szegélyezik.
Dévaprájag városa után, a magasra tornyosuló szikláb közt rohanó Bhagirathi vize a lassú folyású Alaknanda folyóéval egyesül, s innen kezdve Gangesz a neve. A Gangesz már jóval méltóságteljesebben hömpölyög tovább Haridvárig, a folyópart egyik legszentebb városáig, ahol minden tavasszal 100 ezernél is több hindu ünnepli Gangesz Anya születését. Levelekbõl készített csónakocskákban a ginek nevezett, tisztított vajba mártott körömvirágszirmokat bocsátanak vízre, s meggyújtják õket.
A "csónakocskák" útjára bocsátása
A Gangesz Haridvárnál ér ki a síkságra, itt kelet felé veszi útját egészen Alláhábádig, ahol beletorkollik a Jamuna. A hinduk a két folyó egyesülésének pontját, a szangamot is szent helyként tisztelik, s minden évben színpompás ünnepet rendeznek a tiszteletére. Ezerszám érkeznek a zarándokok, az utcákon dudások és kürtösök kísérik a tollakkal és díszes kelmékkel felékesített tevék és elefántok hátán utazó szent embereket, a szádhukat.
India legõsibb és legszentebb Gangesz-parti városánál, Váránaszinál (Benáresznél) a folyó vize a híres ghátokat, vagyis a fürdõzõhelyekhez vezetõ lépcsõsorokat mossa. 
A ghátok 5 km hosszan szegélyezik a folyót. Az idõs és beteg zarándokok abban reménykednek, Váránaszinál éri õket a halál, mert Gangesz Anya itt szabadítja fel a hinduk lelkét a születés és újjászületés örökõs körforgásából. Az elhunytak testét a híres halottégetõ gháton, a Manikarnikán égetik el nímbõl, azaz szantálfából rakott máglyákon, melyeket éjjel-nappal õriznek a domok, a terület felügyelõi, akik közt apáról fiúra száll e megtisztelõ feladat. A folyó partján szent emberek kántálják torokhangon a mantrákat, az õsi himnuszokat és varázsszövegeket. Váránaszinál a holtak hamvasztását egy 400 tagú testület tagjai, a domok felügyelik, õk a halotti máglyák meggyújtásához használt szent tûz õrzõi. A szeretteik elhamvasztását kívánó rokonoknak ki kell fizetniük a domokat, és meg kell vásárolniuk a máglyához szükséges tûzifát és illatszereket. Ezt sokan nem engedhetik meg maguknak, mivel ahogy egyre kevesebb a tüzelõnek alkalmas szantálfa Indiában, úgy emelkedik az ára is…
1989-ben - a szegények megsegítésére - elektromos hamvasztót helyeztek üzembe a város egyik halotthamvasztó gháfjánál. A domok, akiknek veszélybe került jövedelmezõ monopóliuma, azt állították, ez a módszer nem felel meg a hinduk szent írásaiban elõírt követelményeknek…
A hindu halottak testét még ma is a világ egyik legõsibb és legmegindítóbb szertartásának keretében hamvasztják el a Gangesz partján. A fehér lepelbe burkolt tetemeket a Gangeszbe merítik, mielõtt a máglyára emelnék. A folyó mellett, akármikor is nézzük, nappal vagy éjszaka, mindig legalább féltucatnyi halotti máglya lobog…
Halotti máglyák...
Patná után a folyó ismét délnek fordul, s a delta csú csánál lévõ Faraktra-gát közelében neve ismét Bhagirathira változik. A továbbra is Gangesznek nevezett keleti ág Banglades területén halad tovább, a nyugati ág neve azon ban ismét megváltozik, s Húgliként folyik tovább. Ezen a szakaszon hírhedten nehéz a hajózás, rengeteg matróz és csónakos lelte már halálát itt. Kalkutta, India legnagyobb városa és elõvárosai az egyébként szintén szentnek tartott Húgli két partján terülnek el, 80 km hosszúságban. A folyó végül eléri a Bengáli-öblöt, ahol számos ágra szakadva, a mocsaras Szundabarnszon át ömlik a tengerbe.
A Gangesz a maga 2506 km-es hosszával nem tartozik a világ leghosszabb folyamai közé, a Níluson és az Amazonason is több mint kétszer ekkora a távolság a forrás és a torkolat között, de egyetlen más folyó sem részesül ekkora tiszteletben, és egyetlen más folyó sem foglalkoztatta ennyire az emberi képzeletet. Megihlette az ókori Vergiliust és Ovidiust és a középkori Firenze nagy költõjét, Dantét is. Nagy Sándor azt hitte, a Gangesz jelzi a világmindenség határát. A középkor egyik nagy utazója, az angol Sir John Mandeville (bár történeteinek nagy része csak a mondákban létezõ helyekrõl szólt) 1356-ban megjelent, Sir John Mandevidle utazásai címû könyvében egyenesen azt állította, hogy a Gangesz a Paradicsomban ered, s medrének kavicsai közt aranyrögök találhatók. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a hinduk számára a folyó vize az örök boldogság elnyerésére kínál lehetõséget… | | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Bemutatkozás |
|
| India változatosságával, kiszámíthatatlanságával, szépségével elbűvöli az ide érkezőket, de az európai életritmushoz szokott turistákat ugyanez a kiszámíthatatlanság, vagy nem ilyen szépen fogalmazva: a káosz el is rettentheti. Környezet, éghajlat: India egy óriási, háromszög alakú ország, a Himalája vonulataitól az India óceánig nyúlik. Pakisztánnal, Kínával, Nepállal, Butánnal, Bangladessel, Myanmarral és Sri Lankával határos. A világ hetedik legnagyobb és a második legnépesebb országa. Északon a Himalája vonulatai húzódnak, majd dél felé haladva, a Gangesz síkságára érünk. Továbbhaladva dél felé a Dekkán-fennsík következik és így érünk az Indiai óceánhoz. India élővilágát az egyre növekvő népesség és a brit gyarmatosítók vadászszenvedélye erősen megtizedelte. Ma az országnak mindössze 10%-át borítja erdő, és mindössze 4%-a nemzeti park. Az egykor oly elterjedt tigriseket, leopárdokat, párducokat, elefántokat, makákókat és a királykobrákat már csak ezeken a helyeken lehet fellelni. Éghajlata óriási eltéréseket mutat. Alapjaiban Indiának három évszaka van, a forró, a nedves és a hűvös. A monszuneső június elején kezdődik az ország déli területein és egy hónapon belül az egész országra átterjed, és október körül ér véget. Radzsasztánban szinte soha nem esik az eső, ugyanakkor Asszam a Föld legcsapadékosabb helye. A Himalájában hegyvidéki éghajlat uralkodik. | | |
|
Levelezés |
|
|
| | |
|
LÁTNIVALÓK |
|
| Ha Delhibe érkezünk, könnyen eszünkbe juthat, hogy miért is jöttünk ebbe az országba. Óriási szeméthegyek, tömeg, hangzavar és furcsa illat fogad bennünket. Ha mégsem fordulunk sarkon, és jobban elmerülünk a városban, csodálatos építészeti emlékeket, a világ egyik legnagyobb bazárját és remek ételeket fedezhetünk itt fel. A főváros remek kiindulópontot nyújt az agrai és a jaipuri kirándulásokhoz. Egyszóval, fogjuk be az orrunkat és élvezzük a nyüzsgést! Mumbai, régi nevén Bombay, az ország legforgalmasabb városa, a híres indiai moziipar központja. Híres a Chowpatty strand és Ázsia legnagyobb vöröslámpás negyede. Kalkutta az ország politikai, mővészeti és oktatási központja. A város tüdeje a Maidan Park, a helyiek ide járnak krikett- és focimeccsekre, jógázni és politikai nagygyűlésekre is. A parkban található az óriási fehér márvány Viktória Emlékmű. Szintén érdemes megtekinteni az Indiai Múzeumot, az ország legnagyobb és legértékesebb múzeumát, a Botanikus Kertet és Howrah hidat, a világ legforgalmasabb hídját. Agra a híres Taj Mahal városa. India turisztikai jelképe a valaha a szerelem oltárán emelt legkülönösebb épület, a Taj Mahal. A Mauzóleumot Jahan sah emelte második felesége halála után. Szintén ebben a városban található a vörös homokkőből épült Agra Erőd, melynek fala monumentális, a falon belül pedig csodaszép mecseteket, kerteket, termeket találhatunk. Sajnos nem minden része látogatható. Varanasi 2000 éve India vallási központja. A szent folyó, a Gangesz partján épült zarándokhely a tudomány fellegvára is. A városban több mint 100 krematórium működik, ezek közül a Manikarnika Ghat a hindu emberek számára a legszentebb. Minden indiai embernek az a vágya, hogy testét itt hamvasszák el. A nyilvános hamvasztásokat a turisták is megnézhetik, de azért a videokamerákat ilyenkor hagyjuk otthon! Shimla városa a gyarmati időkben a brit hódítók kedvelt pihenőhelye volt. A 2100 méter magasan fekvő városon meglátszik emiatt az angol ízlésvilág, a katolikus templom, a Gorton Kastély vagy a Vice Royal Lodge angol stílusban épült. Kufri síterepe csak 15 km-re fekszik innen. Jaipur a híres rózsaszín városnegyedéről híres, melyet régi épületei és a városfal furcsa színe miatt neveznek így. Azért festették be, hogy jelezzék a város britekhez fűződő lojalitását Alfréd herceg látogatásakor 1853-ban. A település történelmi emlékei is ebben a városrészben vannak. Ezek közül kiemelkedik a Johari bazár, a világ egyik legnagyobb ékszerpiaca. A városra remek kilátás nyílik a Hawa Mahalból, az 1799-ben épített palotából. A magyarra Szelek Palotájaként fordítható épületet azért építették, hogy a királyi udvartartás hölgyei innen figyelhessék a város életét. Udaipur India egyik legromantikusabb városa a Pichola-tó partján és szigetein fekszik. A város nevezetességei a Jagniwas és a Jagmandir Palota, a városi palota, a Jagdis templom és a Bagore ki Haveli. Kochi történelmi emlékeiről híres kikötőváros. Óvárosa magán viseli a portugál, a holland és az angol építészet jellegzetes jegyeit. Itt található India legrégebbi temploma, de látható itt 16. századi szidó zsinagóga is. Érdemes elmenni egy város körüli sétahajókázásra, csoportokban úszkáló delfineket láthatunk. A Kanha Nemzeti Park India legnagyobb nemzeti parkja, ez a dzsungel ihlette Kiplinget a Dzsungel Könyvének megírására. Elefántháton tigrismegfigyelő kirándulásra mehetünk. Gasztronómia: A közhiedelemmel ellentétben nem minden hindu ember vegetáriánus, csak a déli részeken és a Gujarati közösségben élők hagyják ki étkezésükből teljesen a húst. Hatalmas eltérések vannak a konyhaművészetben is, attól függően, hogy melyik országrészben járunk. Északon több húst fogyasztanak és inkább a közép-ázsiai ízek dominálnak, annyi különbséggel, hogy több fűszert használnak, viszont kevesebb rizst. A déli területeken több rizst és kevesebb húst esznek, és az ízek sokkal csípősebbek. Ebben az országrészben az emberek az ujjaikat használják evőeszközként, mi is együnk nyugodtan kézzel, de csak és kizárólag a jobb kezünkkel. | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A ghátok 5 km hosszan szegélyezik a folyót. Az idõs és beteg zarándokok abban reménykednek, Váránaszinál éri õket a halál, mert Gangesz Anya itt szabadítja fel a hinduk lelkét a születés és újjászületés örökõs körforgásából. Az elhunytak testét a híres halottégetõ gháton, a Manikarnikán égetik el nímbõl, azaz szantálfából rakott máglyákon, melyeket éjjel-nappal õriznek a domok, a terület felügyelõi, akik közt apáról fiúra száll e megtisztelõ feladat. A folyó partján szent emberek kántálják torokhangon a mantrákat, az õsi himnuszokat és varázsszövegeket. Váránaszinál a holtak hamvasztását egy 400 tagú testület tagjai, a domok felügyelik, õk a halotti máglyák meggyújtásához használt szent tûz õrzõi. A szeretteik elhamvasztását kívánó rokonoknak ki kell fizetniük a domokat, és meg kell vásárolniuk a máglyához szükséges tûzifát és illatszereket. Ezt sokan nem engedhetik meg maguknak, mivel ahogy egyre kevesebb a tüzelõnek alkalmas szantálfa Indiában, úgy emelkedik az ára is…
1989-ben - a szegények megsegítésére - elektromos hamvasztót helyeztek üzembe a város egyik halotthamvasztó gháfjánál. A domok, akiknek veszélybe került jövedelmezõ monopóliuma, azt állították, ez a módszer nem felel meg a hinduk szent írásaiban elõírt követelményeknek…
A hindu halottak testét még ma is a világ egyik legõsibb és legmegindítóbb szertartásának keretében hamvasztják el a Gangesz partján. A fehér lepelbe burkolt tetemeket a Gangeszbe merítik, mielõtt a máglyára emelnék. A folyó mellett, akármikor is nézzük, nappal vagy éjszaka, mindig legalább féltucatnyi halotti máglya lobog…
Halotti máglyák...
Patná után a folyó ismét délnek fordul, s a delta csú csánál lévõ Faraktra-gát közelében neve ismét Bhagirathira változik. A továbbra is Gangesznek nevezett keleti ág Banglades területén halad tovább, a nyugati ág neve azon ban ismét megváltozik, s Húgliként folyik tovább. Ezen a szakaszon hírhedten nehéz a hajózás, rengeteg matróz és csónakos lelte már halálát itt. Kalkutta, India legnagyobb városa és elõvárosai az egyébként szintén szentnek tartott Húgli két partján terülnek el, 80 km hosszúságban. A folyó végül eléri a Bengáli-öblöt, ahol számos ágra szakadva, a mocsaras Szundabarnszon át ömlik a tengerbe.
A Gangesz a maga 2506 km-es hosszával nem tartozik a világ leghosszabb folyamai közé, a Níluson és az Amazonason is több mint kétszer ekkora a távolság a forrás és a torkolat között, de egyetlen más folyó sem részesül ekkora tiszteletben, és egyetlen más folyó sem foglalkoztatta ennyire az emberi képzeletet. Megihlette az ókori Vergiliust és Ovidiust és a középkori Firenze nagy költõjét, Dantét is. Nagy Sándor azt hitte, a Gangesz jelzi a világmindenség határát. A középkor egyik nagy utazója, az angol Sir John Mandeville (bár történeteinek nagy része csak a mondákban létezõ helyekrõl szólt) 1356-ban megjelent, Sir John Mandevidle utazásai címû könyvében egyenesen azt állította, hogy a Gangesz a Paradicsomban ered, s medrének kavicsai közt aranyrögök találhatók. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a hinduk számára a folyó vize az örök boldogság elnyerésére kínál lehetõséget…