 |
Fontos Portálok |
|
|
| | |
|
UTIKÖNYVEK |
|
|
| | |
|
IRODALOM |
|
|
| | |
|
ZENE |
|
|
| | |
|
ÉRDEKESSÉGEK |
|
|
| | |
|
MAGYAR INDIA UTAZÓK |
|
|
| | |
|
POLITIKA |
|
|
| | |
|
|
|
Történelem |
|
| India partjai mellett, a tenger által elöntve több helyütt ember alkotta szerkezeteket fed a víztükör. Pontosan ma sem ismerjük eredetüket. Ismereteink szerint India első jelentősebb civilizációja ezer éven át virágzott 3000-2500 táján Krisztus előtt az Indus folyó völgyében. Mohenjodaro és Harrapa (most Pakisztánban van) voltak azok a nagyvárosok, ahol egy olyan bonyolult civilizáció virágzott, amelyet papok vezettek és amely magán viselte a Hinduizmus csíráit. Az indogermán hódítók Közép-Ázsiából nyomultak délre 1500 és 2000 Kri.e., között és átvették India északi részének uralmát egészen a Vindhya dombokig, amely most Madhya Pradesh állam. Azok délre vetették vissza az ősi dravida törzseket. A behatolók a saját isteneiket, illetve jószágtartó és húsevő szokásaikat hozták magukkal, de olyan mértékben asszimilálódtak, hogy a 8. századra a papi rétegnek sikerült visszanyernie uralmát. Ez egy kasztrendszerben konszolidálódott, amelynek felépítését olyan szigorú elvek biztosították, melyek megtartották a Bráhma papok uralmát. A Buddhizmus 500 körül kezdett kibontakozni és a legnagyobb kihívást jelentette a bráhmai Hinduizmusra azzal, hogy elvetette a kasztrendszert. A Buddhizmus radikálisan kezdett terjedni a 3. évszázadban, amikor azt elfogadta a mauryai Ashoka császár, aki India sokkal nagyobb részét uralta, mint bármelyik más uralkodó a mogulok előtt. Számtalan császárság emelkedett ki és tünt el a mauryai uralom után, de a legjelentősebb a Gupta császárság volt, amely a 4. évszázadtól 606-ig tartott. Ez a költészet, irodalom és művészet aranykora volt, amelynek legszebb művei Ajanta, Ellora, Sanchi és Sarnath városokban születtek. Ezen időszak alatt újjáéledt a hinduizmus és a buddhizmus hanyatlani kezdett. A hunok inváziója a gupták végét jelezte és India északi része számos hindu királysággá esett szét; ezek valójában a muzulmánok érkezéséig nem egyesültek. India távoli déli részeire nem volt hatással az északi királyságok kibontakozása és hanyatlása sem. Ennek a térségnek soha nem jelentett fenyegetést a Buddhizmus vagy Jainizmus. Dél prosperitásának alapját az egyiptomiakkal, rómaiakkal és Dél-kelet Ázsiával régóta meglévő kereskedelmi vonalak biztosították. A délen kiemelkedő nagy királyságok közé tartoztak a pandy-k, a chera-k, chalukya-k, pallava-k és chola-k. Miközben délt a hindu királyságok irányították és a Buddhizmus kezdett halványulni északon, a muzulmán uralom kezdett terjeszkedni a Közel-Keletről India irányába. 1192-re a muzulmán hatalom állandósult és 20 éven belül a teljes Gangesz medence muzulmán uralom alá került. Azonban Delhi muzulmán szultánjai következetlenek voltak és az Iszlámnak nem sikerült elterjednie délen, ahol a Hoysola császárság uralkodott Krisztus előtt 1000 és 1300 között. Két nagy birodalom fejlődött ki a mostani Karnatak tartomány területén: Vijayanagar hatalmas hindu királyságban, amelynek gyönyörű fővárosa Hampi-ban volt és a Bahmani muzulmán királyságban, amely öt különálló területi központtal rendelkezett: Berar, Ahmednagar, Bijapur, Golconda és Ahmedabad. A mogul császárok az indiai történelem óriásai. Afganisztánból vonultak be Punjab államba, megverték a delhi szultánt Panipatban 1525-ben, és létrehozták az építészet, művészetek és az irodalom egy másik aranykorát. Hatalomra való jutásuk gyors volt, de a hanyatlás is hamar bekövetkezett és így valójában csak hat nagy mogul követte egymást. A Maratha Császárság a 17. század alatt terjeszkedett ki, köszönhetően az alsó osztályba tartozó Shivaji életen át tartó kizsákmányolásának. A Maratha nemzetiség konszolidálta Közép-India irányítását, amíg áldozatul nem estek az utolsó legnagyobb gyarmatosító hatalomnak, az angoloknak. India brit irányítását először a Kelet-Indiai Társaság alapozta meg, amely kereskedelmi pontot hozott létre Surat-ban, Gujarat államban 1612-ben. Nem csak az angolok voltak az egyetlen európai hatalom, amely Indiában a 17. században jelen volt: a portugálok ellenőrzésük alatt tartották Goa környékét 1510 óta (mielőtt a mogulok Indiába érkeztek), illetve a franciák, dánok és hollandok is kereskedelmi posztokat tartottak fenn. Anglia hatalma fokozatosan bővült attól az időponttól kezdve, amikor Clive újból el nem foglalta Calcutta városát 1757-ben, illetve az angolok győzelméig a negyedik Mysore Háborúban 1799-ben. A Maratha tartománnyal hosszan tartó angol küzdelem végül is 1803-ban zárult le, amelynek eredményeképpen az egész ország a brit Kelet-Indiai Társaság uralma alá került. A britek Indiát alapvetően olyan helynek tartották, amely pénzt hoz és így kultúrájával, hitével és vallásaival nem törődtek. A britek kibővítették a vas és szén bányászatot, fejlesztették a tea és gyapot ültetvényeket, illetve elkezdődött India hatalmas vasúti hálózatának kiépítése. A britek bátorították a távol elhelyezkedő birtokos gazdákat, mert azok megkönnyítették az adminisztráció és az adógyűjtés költségeit, egy elszegényedett és föld nélküli paraszti réteget teremtve, mely probléma még ma is krónikus Bihar államban és Nyugat Bengáliában. A Szipoj zendülés Észak-Indiában 1857-ben a Kelet-Indiai Társaság bővülését eredményezte, így az ország adminisztrációja elkésve a brit kormány kezébe került. Az elkövetkező fél évszázad újra a birodalom aranyéveit hozta, ahol "a nap soha nem nyugodott le". A brit uralom elleni ellenzék a 20. század fordulóján kezdett kibontakozni. A Kongresszus, melyet úgy hoztak létre, hogy Indiának egy fajta önirányítást adjon, elkezdte józanul szemlélni a dolgot. A Kongresszuson kívül forróvérű egyének sokkal erőszakosabb eszközökkel kívánták a függetlenséget kiharcolni. Végül is a britek kikövezték az útját a függetlenségnek, hasonlóan a Kanadában és Ausztráliában történtekhez. 1915-ben Gandhi visszatért Dél-Afrikából, ahol ügyvédként praktizált, és képességeit a függetlenség kérdésére fordította, elfogadva és hirdetve a passzív ellenállást a brit uralommal szemben. A II. Világháború halálos csapást mért a gyarmatosításra és az európai felsőbbség mítoszára, így India függetlensége elkerülhetetlenné vált. Indián belül azonban a nagy muzulmán kisebbség kezdett ráébredni arra, hogy egy független India Hindu-dominanciájú lesz. A helyi választások kezdték felhívni a figyelmet az önkormányzati rendszer feszültségeinek riasztó erősödésére, amely a Muhammad Ali Jimah által vezetett Muzulmán Liga irányítása alatt állt, aki a muzulmánok elnyomó többségét hangsúlyozta, valamint a Jawaharlal Nehru által vezetett Kongresszus Párt által, amely a hindu lakosságot reprezentálta. Jinnah egoista hatalomvágya egy különálló muzulmán nemzet iránt a legnagyobb akadállyá vált India britek által garantált függetlenségében. A politikai különállás és növekedő feszültség láttán Lord Louis Mountbatten alkirály vonakodva úgy döntött, hogy felosztja az országot és gyors időrendet/tervet adott ki a függetlenség megvalósítására. Sajnos két jelentős muzulmán térség az ország ellentétes oldalán volt - azt jelentve, hogy a létrehozandó új ország, Pakisztán új muzulmán nemzetét keleti és nyugati részre osztotta volna szét egy közbülső és ellenséges India. Amikor bejelentették a felosztó vonalat, megkezdődött az emberi történelem legnagyobb vándorlása, mert a muzulmánok átköltöztek Pakisztánba, illetve a hinduk és szikek Indiába. A vándorlást erőszakos jelenetek kísérték. Mire a káosz véget ért több mint 10 millió ember cserélt otthont és a legszerényebb becslések szerint 250.000 embert gyilkoltak meg. A függetlenség végső felvonása tragédiákká változott. 1948 január 30.-n a megosztást és az ezt követő vérfürdőt mélyen elitélő Gandhit egy hindu fanatikus meggyilkolta. A felosztási traumáját követően India miniszterelnöke Jawaharlal Nehru támogatott egy tartós alkotmányt, a szocialista központi tervezést és az el nem kötelezettség szigorú politikáját. Noha India általában szívélyes kapcsolatokat tartott fenn a korábbi gyarmatosítóval és úgy választott, hogy belép a Nemzetközösségbe, ténylegesen a korábbi Szovjetunióhoz fordult - részben a Kínával való konfliktusok és részben amiatt, hogy az USA Pakisztánt támogatta, amely kimondottan ellenséges volt Indiával szemben, mert igényt támasztott a muzulmán dominanciájú Kashmir államra. 1965-ben és 1971-ben összeütközések voltak Pakisztánnal, az első esetében a kashmiri kérdés miatt, a másodiknál a Kelet Pakisztánnal / Bangladessel kapcsolatban. India következő nagy formátumú miniszterelnöke Nehru lánya, Indira Gandhi, volt, akit 1966-ban választottak meg. Nagy tiszteletet vívott ki, de néhányan úgy emlékeznek rá, hogy beavatkozott India demokratikus alapjaiba azzal, hogy 1975-ben szükségállapotot jelentett be. Gandhit 1984-ben meggyilkolta egyik szik testőre, válaszként arra a rossz emlékű döntésére, hogy az Indiai Hadsereget vetette be, hogy kiűzhesse a fegyveres szikeket az Amritsari Arany Templomból. A Gandhi család dinasztikus hatása Indiában tovább folytatódott fiával Rajivval, aki politikai érdeklődés nélküli pilótaként került hatalomra. Rajiv új és pragmatikus politizálást politikát hozott az országba. Bátorították a külföldi beruházásokat és a modern technológia alkalmazását, csökkentették az import korlátozásokat és számos új iparágat hoztak létre. Ezek az intézkedések felébresztették Indiát, s a 90-es évekbe repítették az országot a részben saját maga indukált elszigeteltségéből, de keveset tettek azért, hogy támogassák India hatalmas vidéki szektorát. Rajiv hasonló sorsot vívott ki magának, mint anyja, amikor meggyilkolta választási körútján a Sri Lankai Tamil Tigrisek egyik támogatója, Tamil Nadu. Rajiv Gandhi óta Indiának három vezetője volt, akik közül mindegyik eltökélt arra, hogy elvezesse az ellenkező Indiát a világ globális gazdaságába. A közigazgatási politika veszélyeit Indiában egyértelműen jelezte 1992-ben az Ayodha civakodás, amikor egy hindu tömeg elfoglalt és szétrombolt egy mecsetet, melyről úgy gondolták, hogy Ráma szülőhelyén épült. A hindu nacionalista Bharatiya Janata Párt (BJP) késznek bizonyult ilyen lehetőségek kiaknázására. A Kongresszus Pártban fellelt korrupció meggátolta egy modern, toleráns India létrehozását, amely hihető politikai alternatívát nyújt. A BJP kikerült a hatalomból a kisebb pártok elképzelhetetlen koalíciója, melyek megalkották az Egyesült Frontot, akik bírták a Kongresszus támogatását. 1997 novemberében a Kongresszus visszavonta a támogatását, a szövetség feloszlott és 1998 februárjában új választásokat írtak ki. A választásokat megnyerte a BJP által vezetett koalíció és másodszorra is Atal Bihari Vajpayee lett a miniszterelnök. A vidéki politika támogatásának veszélyei ellenére a BJP hagyományos hindu állása vonzotta a választókat azzal, hogy megtartották a hagyományos értékeket a modern globális hatások ellenére. Azt feltételezték, hogy a BJP szélsőséges politikáját beérleli a számos koalíciós partnerre való támaszkodás. Ez a feltételezés hamisnak bizonyult, amikor csak két héttel a választások után betartották azt az ígéretüket, hogy India nukleáris fegyverhatalom lesz. A nemzetközi tiltakozás ellenére a nukleáris teszteket Indiában széles körben ünnepelték és ez jelentős támogatást hozott a BJP számára. De a közmondás szerint, hogy egy hét hosszú idő a politikában, 1999 áprilisára Vajpayee elvesztette jelentős támogatását a parlamentben és bizalmi szavazásra kényszerült, amelyben egy kritikus szavazat miatt vesztett. Széles körben várták azt, hogy Sonia Ghandi, Rajiv Ghandi özvegye, újraéleszti a Ghandi politikai dinasztiát azzal, hogy három év után győzelemre vezette a Kongresszus Pártot. De az Indiai Parlament frakciós felépítettsége és széttördeltsége miatt képtelen volt koalíciót létre hozni, és India harmadik alkalommal kényszerült a választásokra. A vezető Bhayratiya Janata Párt (BJP) visszatért a kormányba, de támogatottsága jelentős csökkenése miatt arra kényszerült, hogy jelentős mértékben támaszkodjon a szövetségeseire. A Vajpayee és BJP által megnyert győzelem nem volt olyan jelentős, mint amilyen veszteséget szenvedtek az ellenzéki pártok. A világ lélegzet visszatartva nézte, hogy milyen lépéseket tesz Vajpayee kormányfő az Indiai választás után csak néhány nappal lezajlott vértelen pakisztáni puccs után. Erős Pakisztán ellenes szembenállása jól szolgálta a szavazást, amellyel bizonyíthatta erős vezetői tulajdonságait. | | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Bemutatkozás |
|
| India változatosságával, kiszámíthatatlanságával, szépségével elbűvöli az ide érkezőket, de az európai életritmushoz szokott turistákat ugyanez a kiszámíthatatlanság, vagy nem ilyen szépen fogalmazva: a káosz el is rettentheti. Környezet, éghajlat: India egy óriási, háromszög alakú ország, a Himalája vonulataitól az India óceánig nyúlik. Pakisztánnal, Kínával, Nepállal, Butánnal, Bangladessel, Myanmarral és Sri Lankával határos. A világ hetedik legnagyobb és a második legnépesebb országa. Északon a Himalája vonulatai húzódnak, majd dél felé haladva, a Gangesz síkságára érünk. Továbbhaladva dél felé a Dekkán-fennsík következik és így érünk az Indiai óceánhoz. India élővilágát az egyre növekvő népesség és a brit gyarmatosítók vadászszenvedélye erősen megtizedelte. Ma az országnak mindössze 10%-át borítja erdő, és mindössze 4%-a nemzeti park. Az egykor oly elterjedt tigriseket, leopárdokat, párducokat, elefántokat, makákókat és a királykobrákat már csak ezeken a helyeken lehet fellelni. Éghajlata óriási eltéréseket mutat. Alapjaiban Indiának három évszaka van, a forró, a nedves és a hűvös. A monszuneső június elején kezdődik az ország déli területein és egy hónapon belül az egész országra átterjed, és október körül ér véget. Radzsasztánban szinte soha nem esik az eső, ugyanakkor Asszam a Föld legcsapadékosabb helye. A Himalájában hegyvidéki éghajlat uralkodik. | | |
|
Levelezés |
|
|
| | |
|
LÁTNIVALÓK |
|
| Ha Delhibe érkezünk, könnyen eszünkbe juthat, hogy miért is jöttünk ebbe az országba. Óriási szeméthegyek, tömeg, hangzavar és furcsa illat fogad bennünket. Ha mégsem fordulunk sarkon, és jobban elmerülünk a városban, csodálatos építészeti emlékeket, a világ egyik legnagyobb bazárját és remek ételeket fedezhetünk itt fel. A főváros remek kiindulópontot nyújt az agrai és a jaipuri kirándulásokhoz. Egyszóval, fogjuk be az orrunkat és élvezzük a nyüzsgést! Mumbai, régi nevén Bombay, az ország legforgalmasabb városa, a híres indiai moziipar központja. Híres a Chowpatty strand és Ázsia legnagyobb vöröslámpás negyede. Kalkutta az ország politikai, mővészeti és oktatási központja. A város tüdeje a Maidan Park, a helyiek ide járnak krikett- és focimeccsekre, jógázni és politikai nagygyűlésekre is. A parkban található az óriási fehér márvány Viktória Emlékmű. Szintén érdemes megtekinteni az Indiai Múzeumot, az ország legnagyobb és legértékesebb múzeumát, a Botanikus Kertet és Howrah hidat, a világ legforgalmasabb hídját. Agra a híres Taj Mahal városa. India turisztikai jelképe a valaha a szerelem oltárán emelt legkülönösebb épület, a Taj Mahal. A Mauzóleumot Jahan sah emelte második felesége halála után. Szintén ebben a városban található a vörös homokkőből épült Agra Erőd, melynek fala monumentális, a falon belül pedig csodaszép mecseteket, kerteket, termeket találhatunk. Sajnos nem minden része látogatható. Varanasi 2000 éve India vallási központja. A szent folyó, a Gangesz partján épült zarándokhely a tudomány fellegvára is. A városban több mint 100 krematórium működik, ezek közül a Manikarnika Ghat a hindu emberek számára a legszentebb. Minden indiai embernek az a vágya, hogy testét itt hamvasszák el. A nyilvános hamvasztásokat a turisták is megnézhetik, de azért a videokamerákat ilyenkor hagyjuk otthon! Shimla városa a gyarmati időkben a brit hódítók kedvelt pihenőhelye volt. A 2100 méter magasan fekvő városon meglátszik emiatt az angol ízlésvilág, a katolikus templom, a Gorton Kastély vagy a Vice Royal Lodge angol stílusban épült. Kufri síterepe csak 15 km-re fekszik innen. Jaipur a híres rózsaszín városnegyedéről híres, melyet régi épületei és a városfal furcsa színe miatt neveznek így. Azért festették be, hogy jelezzék a város britekhez fűződő lojalitását Alfréd herceg látogatásakor 1853-ban. A település történelmi emlékei is ebben a városrészben vannak. Ezek közül kiemelkedik a Johari bazár, a világ egyik legnagyobb ékszerpiaca. A városra remek kilátás nyílik a Hawa Mahalból, az 1799-ben épített palotából. A magyarra Szelek Palotájaként fordítható épületet azért építették, hogy a királyi udvartartás hölgyei innen figyelhessék a város életét. Udaipur India egyik legromantikusabb városa a Pichola-tó partján és szigetein fekszik. A város nevezetességei a Jagniwas és a Jagmandir Palota, a városi palota, a Jagdis templom és a Bagore ki Haveli. Kochi történelmi emlékeiről híres kikötőváros. Óvárosa magán viseli a portugál, a holland és az angol építészet jellegzetes jegyeit. Itt található India legrégebbi temploma, de látható itt 16. századi szidó zsinagóga is. Érdemes elmenni egy város körüli sétahajókázásra, csoportokban úszkáló delfineket láthatunk. A Kanha Nemzeti Park India legnagyobb nemzeti parkja, ez a dzsungel ihlette Kiplinget a Dzsungel Könyvének megírására. Elefántháton tigrismegfigyelő kirándulásra mehetünk. Gasztronómia: A közhiedelemmel ellentétben nem minden hindu ember vegetáriánus, csak a déli részeken és a Gujarati közösségben élők hagyják ki étkezésükből teljesen a húst. Hatalmas eltérések vannak a konyhaművészetben is, attól függően, hogy melyik országrészben járunk. Északon több húst fogyasztanak és inkább a közép-ázsiai ízek dominálnak, annyi különbséggel, hogy több fűszert használnak, viszont kevesebb rizst. A déli területeken több rizst és kevesebb húst esznek, és az ízek sokkal csípősebbek. Ebben az országrészben az emberek az ujjaikat használják evőeszközként, mi is együnk nyugodtan kézzel, de csak és kizárólag a jobb kezünkkel. | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
