 |
Fontos Portálok |
|
|
| | |
|
UTIKÖNYVEK |
|
|
| | |
|
IRODALOM |
|
|
| | |
|
ZENE |
|
|
| | |
|
ÉRDEKESSÉGEK |
|
|
| | |
|
MAGYAR INDIA UTAZÓK |
|
|
| | |
|
POLITIKA |
|
|
| | |
|
|
|
HINDUIZMUS |
|
| Az árja népek honfoglalásával (i.e. második évezred dereka), új szakasz kezdõdött India vallástörténetében. Ezt a hitrendszert, amelyet ma a hinduk többsége követ, általában Hinduizmusnak nevezik. E név mögött valójában egységes, de három korszakra tagolódó fejlõdési folyamat áll. A védikus periódus (az i.e. hatodik századig), a brahmanizmus a tizedik századig), és a Hinduizmus (máig tartó) szakasza.
Az Indiát meghódító nomádok vallási képzeteinek középpontjában, istenített természeti erõk álltak. Az Ásurák, és Dévák, segítõ, és ártó lények csoportja. Diausz az Ég, Szurjá, a Nap, Agni pedig a Tûz istene volt, akik felett a személytelen Sors, Ritá uralkodott.
A pantheonba hamarosan bekerültek õsi Indiai istenek is (Lahami, a Szerencse, Szárászvati, a Tudás, vagy Durgá, a Természeti Erõk Úrnõje).
E fejlõdés dokumentumai a legõsibb Indiai Szent Könyvek, a Védák, õsi himnuszok, dalok, szertartási és varázsszövegek gyûjteményei. E szövegek szerint a Világ, Diausz-pita és a Földanya nászából származik. Az istenek társadalmának élén, a harcos király, Indra, Mithra Napisten, és Varuna, a Pusztulás Ura áll. Az istenek egész világa felett pedig a kifürkészhetetlen Világtörvény, a Dharmá parancsol.
E fogalom az indiai vallási világkép alapja. , az örök, kozmikus körforgás elve. Eszerint a világ végtelen és örök. Története a káosz és a kozmosz állandó változása, az istenek, a természet és az ember szakadatlan születése, pusztulása és újjászületése.
E folyamatban az emberek sorsát a jó- ill. a rossztettek által meghatározott végzet, a karma irányítja. Már ebben a korszakban kibontakozik a lélekvándorlás hite, aminek következtében az indiai vallásban nincs túlvilághit.
Az emberek világában, az állandóság, és a változás alapja a kasztrendszer (a papok, kézmûvesek és szolgák osztálya örök, s csak a türelem és belenyugvás ad némi esélyt, hogy az ember következõ életében magasabb kasztba szülessen).
A végzetnek az istenek sem parancsolnak, õk is csupán segíthetik az embert a boldogulásában.
Az i.e. hatodik századtól új szakasz kezdõdik az indiai vallásfejlõdésben. Új Szent Könyvek (Upanisadok) születnek, megszilárdul a kasztrendszer, megerõsödik a papi rend szerepe. Ebbõl az idõbõl õriz emlékeket a két nagy eposz, a Máhábhátára, és a Ramajána. A régi istenek elvesztik vezetõ szerepüket, s helyükbe egy sajátos istenháromság, (trimurti) lép. Brahmá, a Világ Teremtõje, Visnu, Világ Fenntartója, és Siva, a Pusztulás Ura. E három isten tevékenységeinek sajátos körforgása a világfolyamat ciklikus, ismétlõdõ rendje.
A klasszikus indiai vallásosság soha nem ismerte az egységes (dogmatizált) hitrendszer, vagy a szervezett egyház fogalmát. Kialakult a számtalan istenség szentélyének a kultuszát ápoló papság, a remeteség, a és szerzetesség. A mai Hindu életét is kultikus (étkezési és magatartási) szabályok sokasága alakítja. Ugyanakkor az alapvetõ rituális és teológiai elvek közül ki - ki kedvére választhatott magának szemléletmódot, iskolát, sõt istent is.
Így alakulhatott ki az utóbbi, mintegy 500 évben az a vallási sokféleségbe veszõ Brahmanizmus, amit Hinduizmusnak neveznek. A mai Hindu vallási világában Brahmá kultusztalan isten, csupán mitológiai, filozófiai fikció.
Vannak, akik Visnut, mások Sivát tisztelik fõistenként. Ismét mások pedig archaikus kultuszoknak hódolnak. Ami közös, az a karma-tan és a lélekvándorlás hite, a meditációra és az aszkézisre való hajlandóság.
Sokoldalúan hatott a Hinduizmusra a Buddhizmus, majd az Iszlám. Ezeknek sok elemét magába fogadta, mitológiájába, és rítusába építette be.
Képlékenysége ellenére (vagy éppen ezért) a Hinduizmus, korunk egyik legtöbb hívõt számláló vallási rendszere, annak ellenére, hogy a Hinduizmus nem volt, és ma sem misszionáló vallás. | | |
|
|
|
Menü |
|
|
| | |
|
Bemutatkozás |
|
| India változatosságával, kiszámíthatatlanságával, szépségével elbűvöli az ide érkezőket, de az európai életritmushoz szokott turistákat ugyanez a kiszámíthatatlanság, vagy nem ilyen szépen fogalmazva: a káosz el is rettentheti. Környezet, éghajlat: India egy óriási, háromszög alakú ország, a Himalája vonulataitól az India óceánig nyúlik. Pakisztánnal, Kínával, Nepállal, Butánnal, Bangladessel, Myanmarral és Sri Lankával határos. A világ hetedik legnagyobb és a második legnépesebb országa. Északon a Himalája vonulatai húzódnak, majd dél felé haladva, a Gangesz síkságára érünk. Továbbhaladva dél felé a Dekkán-fennsík következik és így érünk az Indiai óceánhoz. India élővilágát az egyre növekvő népesség és a brit gyarmatosítók vadászszenvedélye erősen megtizedelte. Ma az országnak mindössze 10%-át borítja erdő, és mindössze 4%-a nemzeti park. Az egykor oly elterjedt tigriseket, leopárdokat, párducokat, elefántokat, makákókat és a királykobrákat már csak ezeken a helyeken lehet fellelni. Éghajlata óriási eltéréseket mutat. Alapjaiban Indiának három évszaka van, a forró, a nedves és a hűvös. A monszuneső június elején kezdődik az ország déli területein és egy hónapon belül az egész országra átterjed, és október körül ér véget. Radzsasztánban szinte soha nem esik az eső, ugyanakkor Asszam a Föld legcsapadékosabb helye. A Himalájában hegyvidéki éghajlat uralkodik. | | |
|
Levelezés |
|
|
| | |
|
LÁTNIVALÓK |
|
| Ha Delhibe érkezünk, könnyen eszünkbe juthat, hogy miért is jöttünk ebbe az országba. Óriási szeméthegyek, tömeg, hangzavar és furcsa illat fogad bennünket. Ha mégsem fordulunk sarkon, és jobban elmerülünk a városban, csodálatos építészeti emlékeket, a világ egyik legnagyobb bazárját és remek ételeket fedezhetünk itt fel. A főváros remek kiindulópontot nyújt az agrai és a jaipuri kirándulásokhoz. Egyszóval, fogjuk be az orrunkat és élvezzük a nyüzsgést! Mumbai, régi nevén Bombay, az ország legforgalmasabb városa, a híres indiai moziipar központja. Híres a Chowpatty strand és Ázsia legnagyobb vöröslámpás negyede. Kalkutta az ország politikai, mővészeti és oktatási központja. A város tüdeje a Maidan Park, a helyiek ide járnak krikett- és focimeccsekre, jógázni és politikai nagygyűlésekre is. A parkban található az óriási fehér márvány Viktória Emlékmű. Szintén érdemes megtekinteni az Indiai Múzeumot, az ország legnagyobb és legértékesebb múzeumát, a Botanikus Kertet és Howrah hidat, a világ legforgalmasabb hídját. Agra a híres Taj Mahal városa. India turisztikai jelképe a valaha a szerelem oltárán emelt legkülönösebb épület, a Taj Mahal. A Mauzóleumot Jahan sah emelte második felesége halála után. Szintén ebben a városban található a vörös homokkőből épült Agra Erőd, melynek fala monumentális, a falon belül pedig csodaszép mecseteket, kerteket, termeket találhatunk. Sajnos nem minden része látogatható. Varanasi 2000 éve India vallási központja. A szent folyó, a Gangesz partján épült zarándokhely a tudomány fellegvára is. A városban több mint 100 krematórium működik, ezek közül a Manikarnika Ghat a hindu emberek számára a legszentebb. Minden indiai embernek az a vágya, hogy testét itt hamvasszák el. A nyilvános hamvasztásokat a turisták is megnézhetik, de azért a videokamerákat ilyenkor hagyjuk otthon! Shimla városa a gyarmati időkben a brit hódítók kedvelt pihenőhelye volt. A 2100 méter magasan fekvő városon meglátszik emiatt az angol ízlésvilág, a katolikus templom, a Gorton Kastély vagy a Vice Royal Lodge angol stílusban épült. Kufri síterepe csak 15 km-re fekszik innen. Jaipur a híres rózsaszín városnegyedéről híres, melyet régi épületei és a városfal furcsa színe miatt neveznek így. Azért festették be, hogy jelezzék a város britekhez fűződő lojalitását Alfréd herceg látogatásakor 1853-ban. A település történelmi emlékei is ebben a városrészben vannak. Ezek közül kiemelkedik a Johari bazár, a világ egyik legnagyobb ékszerpiaca. A városra remek kilátás nyílik a Hawa Mahalból, az 1799-ben épített palotából. A magyarra Szelek Palotájaként fordítható épületet azért építették, hogy a királyi udvartartás hölgyei innen figyelhessék a város életét. Udaipur India egyik legromantikusabb városa a Pichola-tó partján és szigetein fekszik. A város nevezetességei a Jagniwas és a Jagmandir Palota, a városi palota, a Jagdis templom és a Bagore ki Haveli. Kochi történelmi emlékeiről híres kikötőváros. Óvárosa magán viseli a portugál, a holland és az angol építészet jellegzetes jegyeit. Itt található India legrégebbi temploma, de látható itt 16. századi szidó zsinagóga is. Érdemes elmenni egy város körüli sétahajókázásra, csoportokban úszkáló delfineket láthatunk. A Kanha Nemzeti Park India legnagyobb nemzeti parkja, ez a dzsungel ihlette Kiplinget a Dzsungel Könyvének megírására. Elefántháton tigrismegfigyelő kirándulásra mehetünk. Gasztronómia: A közhiedelemmel ellentétben nem minden hindu ember vegetáriánus, csak a déli részeken és a Gujarati közösségben élők hagyják ki étkezésükből teljesen a húst. Hatalmas eltérések vannak a konyhaművészetben is, attól függően, hogy melyik országrészben járunk. Északon több húst fogyasztanak és inkább a közép-ázsiai ízek dominálnak, annyi különbséggel, hogy több fűszert használnak, viszont kevesebb rizst. A déli területeken több rizst és kevesebb húst esznek, és az ízek sokkal csípősebbek. Ebben az országrészben az emberek az ujjaikat használják evőeszközként, mi is együnk nyugodtan kézzel, de csak és kizárólag a jobb kezünkkel. | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
